Air Babel

Az emberiség ősi vágya a repülés az emberi elme bámulatos képességeinek, az ember természetes tudásszomjából fakadó kutatómunkának köszönhetően rég nem álom többé. Napjainkban gépmadarak százai, ezrei hasítják az eget, sőt… az ember megtette első lépéseit a Világűr meghódítására. Leigázva a természet erőit, az újabb és újabb tudományos felfedezések birtokában joggal gondolhatjuk: Az Univerzum kapuja nyitva!

Légitársaságunk az emberi lét egy másfajta „csúcstechnológiáját próbálja közelebb hozni, kiaknázni. Ez pedig a spirituális utazásra való képesség!”

Spirituális utazás? Létezhet ilyesmi a XXI. század küszöbén a tudomány és technika korában?

Igen! Hisz ez ősi tudománya az emberiségnek, vannak tanító mesterei, könyvei, de hagyományos iskolai keretek között csak egy része tanítható.

Utazzon velünk. Levetve az anyag béklyóját mi a szellem szárnyán repülünk! ! Az ember uralma alá hajtva önnön természetét, beleshet (vagy beleeshet) a „létezés fekete dobozába” ahol csupa nagybetűvel a következő írás olvasható:

AZ EMBER KOZMIKUS LÉNY! KI GONDOLNÁ E PARÁNYI, TÖRÉKENY TEREMTMÉNYRŐL HOGY AZ UNIVERZUMOT MINDENESTŰL HORDOZZA MAGÁBAN?

Az emberi kultúrák sokszínűségének egyik titka éppen abban rejlik, hogy a különböző népek, fajok más és más kapcsolatban vannak (külső és belső) Univerzummal.

Az űrkutatás számunkra azt jelenti:

Meghódítani a belső Univerzumot!

Gondolkozz és szállj velünk!

Hogy értsük egymás Nyelvét!

Üdvözöljük a fedélzeten!

Kapitányunk fura alak. Soha nem hagyja el a pilótafülkét, „mélyen fent” él a fülke magányában. Nem tudni pontosan, kicsoda ő valójában, honnan jött és hová tart. Neki köszönhetjük hajónkat, CODE-ot. Hét éven keresztül rakta össze, és hét éven keresztül szedte szét, mire elérte mai formáját. THOT (így hívják a kapitányunkat) állítólag a hajó rádióteleszkópján üzenetet vett a világűrből, ezután fejébe vette, hogy lehajóz a Vízöntő folyóján, a Törvény, Szerelem, Művészet tengeréig.

A kapitány a hajó építése közben elszenvedett reaktorbalesetben megsérült, de erről soha nem beszélt senkinek. A reaktorrobbanást csak tetézte, hogy a négy elem (Szél, Tűz, Levegő, Föld) elküldte négy Angyalát, hogy akadályozzák meg a hajó újraépítésében. Ám váratlan fordulat! Az elemek tündérei a harc közben beleszeretnek a férfiba, egyenként szeretőivé teszi, majd feleségül veszi őket.

A Láng Nővére (őt könnyű felismerni: mindig hófehérben, lefátyolozottan jár)

Stewardess-ként segítik utazásunkat, próbálnak a segítségünkre sietni kommentárjaikkal, megjegyzéseikkel vagy akár kérdéseikkel.

(Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)

Hajónk CODE az un. Lélek hajó, dupla spirál alapú napfonat. A hajóreaktor a fonatok közötti légüres térben lebegő-meglepő? – bűvös kocka (1. ábra)

A bűvös kockát alkotó kockák újabb és újabb kockákra osztottak (2. ábra) egészen a – végtelenségig? – nem – csak amíg nem leljük a hajó színarany indítókulcsát a legeslegkisebb alapkockában egy vércseppbe ágyazva.

A poggyász itt... a saját testünk!

Amit fogyasztásra ajánlunk: Az érzelmek. A lélek legfontosabb tápláléka a szeretet. Figyelem! Nálunk mindenki azt eszi, amit főzött.

Elsődlegesen mítoszokat, meséket és az emberiség szent könyveit ajánljuk Utasaink figyelemébe, de a film, zene, képző, tánc stb. művészet valamennyi mesteri alkotásával találkozhatnak a fedélzeten.

Öt időzónán fogunk áthaladni:

– Testi időzóna.

– Álom időzóna.

– Lélek időzóna.

– Időtlenség időzóna.

Ez csak négy,hol az ötödik?

– Az ötödik időzóna az őrület ideje –suttogja maga elé nagyon halkan.

Mivel utazásunk eleddig látszólag ismeretlen tájakra, létünk rejtett dimenzióiba korántsem veszélytelen, ezért védőoltásokat javaslunk Utasainknak. A kötelezően használatos szérum a “vallástörténet” – a többi szabadon választott: ki-kiválasszon kedvére “művészetekből”, “tudományokból”, “filozófiákból” stb. – Ha úgy tetszik, a szabadon választott szérumok mindegyikével beolthatják magukat – egyre kell ügyelniük: minden szúrás egy pontban találkozzon!

Általában nem szeretünk oltást kapni: félünk a szúrás fájdalmától, vagy hogy a bevitt vírus bajt (Khaoszt) okoz majd. Légitársaságunk arra törekszik, hogy az oltás ellentételezéseként a lehetőségekhez mérten fellebbentse a fátylat az emberi lét csodájáról.

Rövid történet utazóknak

Az emberek félték tekintetüket.

Ruházatuk szegényesen ütött-kopott, imitt-amott foltozott. Csak tegnap éjjel érkeztek. Messzi földön híres bölcsek ők, kik most álruhát öltöttek, hogy saját szemükkel győződjenek meg a Jóslat beteljesedéséről. A három öreg rögtön felismerte a Nőt.

– Asszonyom! A férje a terveket nézi át a torony hetedik emeletén. Bizonyára jólesne önnek egy tea a várakozás perceiben. Kérem, üljön le közénk, legyen a vendégünk, míg a Kapitány visszajő.

A Nő. Feltűnő szépségű, szinte mágikusan vonzó teremtés. Éveken át vándorolt a Kapitánnyal együtt – átélve megannyi embert próbáló kalandot, tűrve a bajt, dacolva a kíméletlen megpróbáltatásokkal. Mindez megedzette a lelkét, s megerősítette a szerelmét a férfi iránt. Így együtt alkottak ők igazi párt, és az ég megáldotta frigyüket: nemrégiben kislányuk született!

– Azt hiszem, tovább nem várhatok, haza kell mennem megszoptatni a kisdedet. Itt hagyom az ebédet, kérem mondják meg a férjemnek, hogy holnap újra jövök.

Az asszony felállt, megköszönte a teát, majd sietős léptekkel elindult. Hosszú percek teltek el. A három öreg figyelte a Nő távolodó alakját.

– Menj, Te jótét lélek, és ne nézz vissza, feledd őt, kit eddig tiszta szívvel szerettél!

– Menj, Asszony, száműzünk Téged a vakságba, szeress bele az első férfibe, kivel találkozol!

– Menj, Te Angyal, nem tudhatod: – ki égi útra készül, azt földi kötelék vissza nem tarthatja!

Egy lovas tűnt fel, lassan poroszkálva az úton előre, így is hamarosan beérte az Asszonyt. Beszédbe elegyedtek, majd a férfi kisvártatva lehajolt, és felsegítette maga mögé a nyeregbe a Nőt.

A három öreg hosszasan nézett utánuk, míg csak el nem tűnt az alakjuk a porban, amit a ló patái alaposan felvertek.

-Tervünk első fele ezzel kész. A feledés virágjának cseppjei kitörölték az Asszonyból a Kapitány iránt érzett szerelmét. Könnyű prédája lett volna durva férfiaknak – ettől meg kellett óvnunk –, ezért kellett a lovas gondjaira bíznunk. Ezzel tehát megvolnánk. Most pedig legyen meg, aminek még meg kell lennie!.

Hosszú ősz hajukba beletúr a szél, mikor a csuklyáikat lehúzzák a fejükről. Körbejárnak az építkezésen, felmutatva a királyok pecsétjét, ismertetik a parancsot. Amerre elhaladnak az emberek leborulnak, vannak, kik félhangosan imákat mormolnak, mások a mellüket verik. Aztán munkának látnak. Az utasításnak engedelmeskedve minden ajtót s ablakot befalaznak. Halkan és gyorsan dolgoznak – tudják van odabent valaki, aki most még alszik...

Teljes a sötétség, így nem látni, hogy a Kapitány ülve alszik, csak egyenletes szuszogása hallatszik.

Azt sem látjuk, ahogy szép lassan oldalára dől, csak a koppanást hallani, ahogy a feje megüti a padló csöndjét.

– Ah, be jót aludtam! De várjunk csak, milyen álom az amelyik, ébredéssel kezdődik?

Most ébren vagyok vagy álmodom?

Olyan sötét van, az orromig sem látok! Hol vagyok?

Fényt kellene gyújtani... Lássuk csak, van-e nálam tűzszerszám?

– Gyufa sercen, lángra lobban – önkéntelenül behunyja szemét, menekülne a hirtelen fellobbanó vakító fény elől. Mikor újra felpillant: Döbbenet! A gyufaszál fejét veszítve már a porban, de a láng! Jó arasznyi fénygömböt formálva lebeg, alig karnyújtásnyira tőle. Nézi-nézi a fénygömböt, mint akit megigéztek. Majd, mint az őrült, a látványtól felajzottan, remegő kézzel, kapkodva újra és újra gyufát gyújt. Gyufa sercen, lángra lobban – új és új gömb születik. Egy, kettő, három, négy. Hamarosan már egy tucat! És még és újra – gyufa sercen, lángra lobban –, nevetve folynak a könnyei. Kezében már az utolsó gyufaszál, most megáll, tétován, letörli a könnyeit. Elneveti magát megint, majd az utolsó gyufaszálat visszahelyezi a skatulyába, a dobozt pedig az ingzsebébe rejti, pont a szíve fölé. A fénygömbök ide-oda libbennek, forognak, szállnak a térben. Szép lassan kivehetővé válik, hogy a gömbök “táncuk” során egymással kommunikálnak.

Gömbtánc, körbe-körbe, egymást követve.

.. saját tengely körüli forgásukkal, pedig zenét produkálnak – furcsa egy zenét! Hol kellemesnek tűnő harmóniát, hol rémisztő, félelmet, keltő disszonanciát hall az ember. Egyre gyorsulnak, így a zene is mind hangosabbá válik. Végül egyetlen nagy gömbbé olvadnak össze, az eszeveszett pörgésbe kezd, aztán hirtelen kilövell magából egy aprócska fénnyalábot a Kapitány felé, aki védekezésképpen két karját kinyújtja maga elé, mintha állj parancsolhatna az aprócska sistergő fénynek.

Robbanás! Az óriásgömb a padlónak vágódik – közben remegnek, rázkódnak a falak –, a padlón ütött résből pedig szökőár tör fel, oly erővel, hogy áttöri a mennyezetet. Víz zuhog, téglák, gerendák potyognak, füst és por száll keveredve. A kis fénycsóva mielőtt elérné a Kapitányt, pukkan egyet, és a kapitány mutatóujján landol – egy Szöcske!

“Ne nézzé, kérdezzé! – szólal meg váratlanul.

A Kapitány a térdét csapkodja a nevetéstől!

– Miért pont egy szöcske? Nem lesz ebből baj?

Tudod, van egy történet, nem tudom, hogy ismered-e?

Pinochióról, a fabáburól – neki is volt egy szöcskéje!

A Szöcske átbucskázik a fején, fekete pillangóvá változik, de micsoda pillangó! Szárnycsapkodás nélkül lebeg!

Kapitány (vállat vonva)

Hm, hát nem is tudom...

Újabb bukfenc után egy skorpió mászik elő.

– Tudsz nagyobb testet is, mondjuk elefántot?

A skorpió bukfenchez készülődik.

– Jó,jó nem ragaszkodom a bemutatáshoz! Végül is nekem semmi bajom a Szöcskével.

Az újabb bukfenc után újra a Szöcske áll a Kapitány előtt.

– Nézd, bár a Pinochió történetéből jól ismert Szöcske úr szegről-végről rokonom, de nézz csak meg figyelmesebben!

Láthatod, én egy félig megégett, amolyan se élő, se holt szöcske nem vagyok, s sokminden másban is különbözöm mesebeli kedves rokonomtól, nem kell hát plágium vádját tartanod! Vagy te fabábúnak érzed magad?

A Kapitány lehajtja fejét (valamit dörmög magában)

– Erre nincs időnk, munkára fel!

A Kapitány most először veszi szemügyre a termet, melyet immáron nappali világosság tölt be.

A kör alaprajzú terem centrumában jókora rés tátong.

– A toronyban vagy. Nem emlékszel, hogy kerültél ide?

– De hisz csak álmodom!

A Szöcske megvonja lábait, aztán grimaszol

– “A feledés virágjának cseppjei” gondolja, megint megvonja lábait.

– A toronyban vagy (abban amit te megálmodtál), most a hetedik emeleten.

Az emeleteket víz választja el egymástól, ám ez csak látszólagos. Belemerülve úgy érzed majd, nem víz az hanem vér...

Az alsóbb emeleteken ajtókra lelsz majd, csakúgy, mint e szinten.

Ebben a pillantban láthatóvá válnak az ajtók körös-körül a teremben.

A Szöcske elneveti magát, látva a Kapitány csodálkozó és kissé bamba arckifejezését.

– Az ajtók eddig is itt voltak, a te szemedet fedte homály. Minden ajtó egy-egy kultúrát rejt maga mögött. A felső szinteken a szellem az uralkodó, míg lefelé az anyag besűrűsödik, és átveszi az uralmat a szellem felett. Anyagnak is, szellemnek is megvan a maga tudása, hatalma.

– És mi van odafönn?

– Mint már mondtam, most a hetedik emeleten vagyunk. A nyolcadik innen nyílik. Láthatod a víztömeget, mely a plafonhoz simul, ellentmondva a gravitáció törvényének. A robbanás rést ütött, azon keresztül láthatod az Átjárót. A Véges és Végtelen, az Élet és Halál átjárója. Átjáró más Világrendszerekbe. Minden emeletet két kígyó őriz. Ha feljebb akarsz jutni most le kell győzd ennek az emeletnek az őrzőit.

Két Kígyó jelenik meg, jobbról, balról, és lassan megindulnak a rémült Kapitány felé.

– Két karodat nyújtsd ki oldalra, egyenesen.

Maradj úgy és ne mozogj!

A Kígyók felkúsznak a Kapitány testén, és rátekerednek a karjaira.

– Jól figyelj! Mindkét Kígyó mérget fog feléd köpni, amit le kell nyelned.!

A bal oldali Kígyó mérge a halálé, míg a jobb oldalié az életé. A ballal kezd!

A Kapitány balra fordítja a fejét. A karjára tekeredett Kígyó a szájába köp. Aztán a jobb oldalon is megtörténik ugyanez.

A Kapitány még látja, hogy a Szöcske óriási griffmadárrá változik, egy szárnycsapással felette terem, s karmos lábaival megragadja a két kígyót s vele a Kapitányt.

Felszállnak, belecsapódnak a víztömegbe. Minden csupa vér. Eltűnnek a résen át.

Napokkal? hetekkel? hónapokkal? évekkel? később vagyunk. Ki az, ki álmában képes az időt mérni?

Hét (+1) emelet. Van mit takarítani. Épp súrolom a padlót, mikor az egyik ajtó mögül ismerős dallam szűrődik át. Közelebb hajolok, – fülem rátapad az ajtóra, így tisztán hallom a csengő női hangú éneket.

“Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem”

Hát emlékszel?Emlékszel a Szerelemre? Sírj, zokogj csak, tépd a hajad, verd a fejed a falba!

Hogy láthatod-e őket? Igen. Akár mindennap. De ha innen kimész, kutyává változtatlak – így a közelükben lehetsz, láthatod őket, játszhatsz a kislányoddal... találkozhatsz Szüleiddel, Testvéreiddel, Barátaiddal, de ne feledd... kutya vagy, nem tudsz beszélni... csak ugatni!

Így telnek majd napjaid – éjszakára pedig vissza kell térj ide, folytatni a munkád!

Nappalok és éjszakák váltják egymást. Már tudom, nem álmodom. Már tudom, ismerem az időt, bár néha még rám zuhan az időtlenség.

Csobbanás újra és újra. Emeletek, ajtók, kultúrák. Csobbanás. Víz, vér. Vérben úszom.

Hét (+1) emelet. Bejárni, megismerni, kitanulni.

Egy hosszú, fáradságos nap után dúsan terített asztal vár a már jól megszokott aszkétavacsora helyett. Az asztal közepén egy levél.

7 év telt el azóta, hogy a toronyba kerültél. 7 évig tanultál, bár úgy fogsz minderre emlékezni, mintha csak 7 nap telt volna el. 7 év a sejtváltás ideje, most már testestül lelkestül integráltad új személyiségedet.

Hosszú és viszontagságos út áll mögötted, hosszú és viszontagságos út áll előtted!

Eljött az ideje, hogy elbúcsúzzunk, hisz tudásom javarészét átadtam. A többi rajtad múlik.

Végezetül egy-két jó tanács, vagy inkább kérés, de veheted figyelmeztetésnek is!

Különös utazásra készülsz. Behatolni országok “spirituális háztartásába” sőt arról tudósítani nagy felelősséggel járó, igen kényes feladat.

Különböző emberek, népek különböző kultúráival fogsz találkozni.

Soha ne légy részrehajló. Minden kultúra hozott, hoz létre értékeket. A te célod nem az állásfoglalás, csak a bemutatás! Még valami! Ha kutatásaid során olyasmit találnál, ami szigorúan adott országa, vagy adott népre tartozik, nos, akkor arról semmi esetre ne tudósíts – ne közöld mással, csak az adott országgal, néppel, vagy ha kell... tartsd meg a titkot örökre!

Kalandra fel! Holnap indulsz!

Csak most veszem észre a lányt, ki ott áll az asztal végén, hófehérben, lefátyolozottan.

Mutatóujját a szája elé emelve jelzi, hogy maradjak csendben. Egyet tapsol. A terem egy csapásra megváltozik. Férfiak és nők körülöttem, gyönyörű ruhákban vagy inkább jelmezekben? Szól a zene, mulatság van. Hosszú idő óta először táncolok, először érzem az étel ízét, és először érzem az ízét. a Szerelemnek!

Csobbanás. Újra úszom. Emelet. Délkelet-ázsiai szektor. Burma, Laosz, Vietnam, Kambodzsa és ott az ajtó: Thaiföld!

Izgulsz? Az első utad!

Jóóóó Utaaat! Hallom valahonnan nagyon messziről. zuhanás közben.

Hölgyeim és Uraim!

Itt a Kapitány beszél! Légitársaságunk és a magam nevében üdvözlöm Önöket a fedélzeten! Bájos légikísérőink most osztják ki a szórólapokat leendő úti célunkról. Kérjük, olvassák el figyelmesen, remélhetőleg segít ráhangolódniuk az első közös kalandunkra.

A hajóreaktor beindításához szükség van az Önök segítségére. Megkérem Önöket, csatolják ki biztonsági öveiket – engedjék el szeretteik kezét –, az utazás ideje alatt mindenki a Magányt kapja kísérőül. Feledjék társadalmi, vagyoni helyzetükből adódó kötelezettségeiket, problémáikat. Semmi másra ne koncentráljanak, csak a lélegzetükre. Figyeljék meg a levegő ki- és beáramlását. Gyakoroljanak pár percet. Tudatuk, egész lényük most nem más, mint ez a lélegzet. Most, hogy így tudatosan lélegeznek, következik a visszaszámlálás. Mikor azt mondom tíz, Önök elindulnak visszafelé életük fonalán csukott szemmel, párhuzamosan koncentrálva a lélegzetükre és azokra a képekre, amik felvillannak eddig leélt életükből. Semmi esetre ne fojtsák el a reakciókat, sőt éljék át minél intenzívebben az életüket visszafelé. Ha kell, nevessenek,sírjanak vagy csak csendesen szemlélődjenek.

A visszaszámolást most már Önökre bízom, hisz ha odáig érnek, hogy újra felsír Önökben a gyermek, – akkor tudni fogják: Megszületett az Egy!

Méltánytalanul keveset tudunk e távoli délkelet-ázsiai országról. Ismereteink többnyire turistacsalogató útikönyvekből, utazási irodák prospektusaiból származnak. Napsütés, pálmafák, tengerpart, egzotikus növény- és állatvilág, festői vízesések, a távol-keleti konyhaművészet ízcsodái, harsány éjszakai élet, páratlan pompájú építészeti alkotások, gazdagon díszített, álomszerűen csillogó templomok, aranyozott sztúpák, és chedik, mosolygó Buddha-szobrok és mosolygó emberek. E mosoly teszi kíváncsivá a “spirituális utast” s csábítja utazásra egy ősi kultúrába, mely körülvéve és szorongatva a modern világ csodáitól is megőrizte az utat az archaikus eszményhez, a mai napig táplálva a mosoly tisztaságát, amely mögött ott rejtőzik a “Szabadok Földje”.

A megközelítőleg Franciaország nagyságú Thaiföld Délkelet-Ázsia egyik dinamikusan fejlődő országa. Az egyenlítő és a ráktérítő közt terül el azaz a trópusi övben fekszik.

Királyság. Lakóinak száma megközelítőleg 60–62 millió. Fővárosa: Bangkok. Hivatalos nyelv a thai.

A lakosság túlnyomó többsége (95%) buddhistavallású, de találunk mohamedánokat (4%), illetve keresztényeket és más (taoista, hindu) vallású hívőket.

Hölgyeim és Uraim! Kedves Utasaink!

Hamarosan megérkezünk spirituális utazásunk első helyszínére – Thaiföldre.

Vendégségbe nem illik üres kézzel menni. Egy magyar gyermekjátékkal kedveskedünk házigazdánknak.

A játékban részt vevők két csoportban két sort alkotnak. Felállnak egymástól úgy 15–20 méterre, erős kézfogással “élőláncot” alkotnak. Mindkét csapat “királyt” választ. Aztán a kezdő átkiált az ellenfélhez.

– Királyom, királyom, adj egy katonát!

– Magamat vagy közkatonát?

A válasz kétféle lehet:

– Közkatonát, vagy Magad gyere át!

Az előbbinél a király egy katonája, míg az utóbbinál a “király” maga kénytelen próbát tenni: nagy erővel nekiszalad az ellenfél sorának, megpróbál szakítani. Ha sikerül, magával vihet egy játékost választva azok közül, kiknek kézfogását elszakította. A foglyul ejtett játékos a vele egy csapatban játszik tovább.

Ha nem sikerül a szakítás, akkor a próbát végző ott marad az ellenfél “láncában”.

Az a csoport győz, amelyik a legtöbb játékost szerzi magának.

Kezdő játékosok figyelmét fel kell hívnunk a sérülésveszélyre: pl. ha nagy erővel érkezik a lánchoz, de nem sikerül szakítania, – áteshet a láncon, megütheti a gyomrát vagy a fejét, de meghúzhatja a tartók kezét, esetleg feldöntheti őket.